2012. október 8., hétfő

Alaplé

Bakonyi Csavargó 2011


Vannak napok, mikor csak a mámorra vágyunk.
Érzelemmentesen, csak a hatásra várunk.
Emeljük a poharat, töltjük a bort.
Érezzük a zsibbadást, így van ez jól.

Káposztapároláshoz kerestem valami könnyű, oda nem figyelős anyagot. Aztán a fedő alatt puhuló levelek időt adtak a részletekre. Nem volt nagy feladat. Könnyen ment minden, a rostok összeestek, a bor gurult lefelé. Annyi jutott csak eszembe, hogy itt van egy csavarzáras bor, hibamentesen. HIBAMENTESEN. Azaz nem kénes, nem fülledt, nem büdös, nem kell szellőznie, nem kell dekantálni, nem érlelni, nem kell semmit tenni, csak inni. Zöldveltelíni-Királyleányka. Zöldes hangulatú, virágos, teknósan tiszta illat, a buborékos-meszes érzettel. Íze van, szőlőből készült. Nem vastag, nem is lenne úgy jó. Féltem, hogy a szesz sok lesz, de nem az. A korty nem telt, és a kortyközép sem rogyik meg, mert nincs. Szépen alábukik minden aroma a kezdeti felütés után, csak ha nagyon figyelünk érzünk primer gyümölcsösséget lecsengésként. Semmi rosszat nem lehet rá mondani, és ettől nagyon jó. Jó árasított bor akkorra, amikor minden mindegy.

Itt a pince oldala, ni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése