Balatoni kékfény

Homola Kékfrankos 2011

Kísérleti tétel, alig pár száz palack készült.
Ha van az írásnak hatása, talán készül majd több is.
Régen ittam ennyire jól iható, tiszta vörösbort.
A színe tökmindegy, este ittuk, gyertyafénynél. Barnás árnyalat biztos nem volt benne, mert fiatal is volt, meg hibáktól mentes. Így biztosan a kékfrankosra jellemző lilás-bordós árnyalatban úszott. Az illata bozsolés (nem a joghurtos-fajélesztős vonalra gondolok) gyümölcsbomba. Benne finom fűszeresség a hordótól, ami még nem tökéletesen integrálódott, de csak hozzáad, gazdagít, nem keretez. Életteli, de csípés nélküli savak ringatják az aromákat. A tannin puha, és nem tolakszik soha az előtérbe, a fekete szedres, meggyes ízeket mélyíti csak.
A bor alkotórészenként semmiben sem nyújt kiemelkedőt, szerencsére egyben kóstoljuk, így igazán örömünk lehet benne. Ritkán születik ennyire jó arányú bor, amelyet nem kell órákig elemezni, hogy inni tudjuk.
Talán a gazdát is gondolkodóba ejti a következő palack.