2012. május 15., kedd

Pannon Bormusta Közönségnap - 2012

 
Az idei bormustra lebonyolítását kezébe vevő Szigetes csapat megfelelő garanciának tűnt arra, hogy egy sikeres dolog fog születni a rendezvényből, az előző évek megosztó véleményei után. A gálaebédre sajnos nem jutottam el, csak az utolsó percekben átadott különdíjak átadását kukkolhattam az egyik ajtóból. A Gerbeaud-ház aula-szerű terme, és konyhája tökéletesen illik a legnívósabbnak vélt hazai boros rendezvényhez. A fenti termekben lebonyolított sétáló kóstolók pedig szintén remek délutánt vetítettek előre.

Ott álltam hát az ajtóban, és örültem annak, hogy a Champion díjat az Oremus kapta 2006-os 5 puttonyosával. Számomra a legkiegyensúlyozottabb nagybirtoknak tűnik Tokajban, ahol egy magasan meghúzott szint fölött apránként, de felfelé lépdelnek. Szóval, azért álltam ott, mert a program csúszott, kicsit furcsa volt, hogy a 11.30-as kezdésű ebédet még háromkor sem fejezték be. Így volt idő másokkal verbálisan felkészülni a mesterkurzusra (az elsőre neveztem be) az előtérben. Kaptunk egy Stölzle poharat addig is, és egy ásványvízre váltható kupont. Fél négy után kicsivel már az érdeklődőkkel megtelt teremben hallgattuk Isabelle Legeron MW és Jamie Goode miértjeit Kató András moderálásával. A vezérszál az autentikus bor a versenyre nevezett tételekre fűzve.


Isabelle Legeron MW válogatása

Bott Frigyes - Vinculum Juhfark 2009
Koncentráció.
Többször hangsúlyozta a zsűri a túlérettség, túlextraháltság problémáját, amivel elkenődik a terroir.
Túlérettség, alkohol, vegetális zöldesség uralja az illatot, a gyümölcsösség az éretlen kajsziból főzött lekvárra emlékeztet. A korty sem másabb, mint az illat. Mindenből sok, a botritisz kesernyéje nehezen uralkodik az akácvirágos, mézes aromavilágon. Csak a jó minőségű savak tudnak életet lehelni a borba, de nem tudnak egyensúlyt találni. Rusztikus, nagyon szépen iskolázott bor, amit inkább harapni lehet, mint jóízűen fogyasztani. Az elegancia hiányára vonatkozó kérdésre Isabelle az egyensúlyra hivatkozik. Az ő választása.

Bott Frigyes - Kékfrankos 2010
Nagyon szép, tiszta, hecsedlis, fűszeres illat, elegáns fahasználat, ami kiemel, keretez, mint elfed. Szájban is jó benyomást tesz. A tannin finom felületű, élénk savak tartják vibrálásban a bort. Aromavilág kicsit rusztikusba fordul, a kesernyésség néha előretör, ennek ellenére remek bor.

Posta Borház - Kadarka 2009
Lekváros, aldehides, málnaszörpös illat. Kellemes, de valami hiányzik belőle. Akárcsak ízben, olyan szinten puha, kivasalt a tannin, hogy kérdések törnek elő. Zamatos, jól iható bor, mindennemű maradandó emlék nélkül.



Jamie Goode válogatása

Balassa István - Szt.Tamás Furmint 2009
Elsőre orrba kúszik a területre jellemző szamócás ásványosság. A textúra olajos (cukor, extrakt, sav egyensúly remek), az alkohol néha kikandikál (kicsit melegen kapjuk, mert a kóstolóteremben már nincs ilyen gond). Nem egy túldíszített bor, inkább egy remekül megkomponált terroir lenyomat. Szép.
James Goode szerint a túlérettséggel elveszik a terroir. Amivel majdnem egyet tudok érteni, csak ez a bor egy kicsit ezt cáfolja.

Kreinbacher Birtok - Syrah 2009
Fűszeres, füstös, pörkölt illat, frissen őrölt borssal keverve. Hűvös, gyógynövényes felhők gazdagítják az első szippantások utáni világot. Nagyon jó érzetű tannin, közepes mennyiségben, remek egyensúlyban az ásványossággal.
Sokaknak észak rhone-i syrah-k ugranak be, nekem nem.
Annyi trükk van a borban, hogy sokkal melegebb hangulatú, érzetű, mint amit az illat sugall. Remek, hosszú lecsengéssel bír.

Konyári Pincészet - Szerecsen 2011
Egy 80%-ban kékfrankos, és 20%-ban merlotból álló házasítás, ami öt (vagy hét) különböző terület gyümölcseit ötvözi. Egészen jól teszi.
Nekem elsőre a bozsolé ugrik be, a primer, teknós, joghurtos, piros bogyós illatokból. Kellemes, izgalmas. Kortyban sem másabb a bor, gördül, jó a sav, leheletnyi hordó ad hozzá egy kis fűszert. Érzelemmentesen teszi a dolgát. Jól behűtve nyárra való. Lenne. Lesz. Kicsit sok a szesz hozzá meglátásom szerint, de attól még innám. Főleg, hogy "best buy" kategóriás.  1000-1200 Ft körüli polci árra lövöm be, és már szinte látom magam otthon vele. Aztán kiderül, hogy ez a "best buy" majd kétezer. 



A mesterkurzus után a kóstolóterembe térve, meglepődve konstatáltam, hogy nincs nagy tömeg. Sőt! Még soknak sem nevezném, igazán szellős volt a terep, minden adott ahhoz, hogy az ember válthasson pár szót a borokról, és ne lökdössék. Ami a hiányosságot erősen fokozta, az a kiállító borászatok asztalai mögött található üresség. Első értetlenkedésemben arra tippeltem, mesterkurzusra ültek be, vagy körbejárnak ők is. Aztán gyorsan realizáltam, hogy nem tűnt el senki az asztalok mögül, mivel oda se állt.
A "halott asztalokra" a személyzet kirakott mindig 3 palack bort, amiből mindenki kénye-kedvére töltögethetett. Meg is lepődtem, hogy a spiccen túl a rendezvény végére sem lőtte túl magát senki.
Köszönet jár azoknak, akik megtisztelték a fogyasztókat a jelenlétükkel, vagy valamilyen szinten gondoskodtak a megjelenésükről!

A többit nem értem! Hogy engedhető az meg, hogy egy ilyen presztízsű rendezvényen ez előfordulhasson? Annyira kritikán aluli volt így a rendezvény "hangulata"!




Mielőtt még befejezném, jön a legfontosabb!
Ki kell-e osztani mindenképpen azokat a címeket, amelyeket bizonyos borok kaptak?
Nem megcsúfolása a díjazás annak a borásznak  aki évekig építgeti birtokát, szigorú döntéseket hozva juttatja borait a nemzetközi ismertség szintjére , akivel együtt szerepel "Magyarország kedvenc borászata" egy olyan borral, ami tökéletes példákkal szolgál a borhibákra.


Kedves zsűritagok!
Valóban minden bort tiszta szívvel ajánlotok a díjazottak közül?
a képek a http://www.pannonbormustra.hu oldaláról származnak

12 megjegyzés:

drbarta írta...

Köszi a bejegyzést! Szívesen olvastam!
Megígéred, hogy mostantól minden két évben jelentkezel egy poszttal? :)

csite írta...

Doki!
Meglátjuk, hogy az olvasók majd mennyire akarják. :)

Majd az idő eldönti, hogy bírom-e a tempót!

Balogh Zoltán írta...

Örülök, hogy megszólaltál Norbi :) Nem stréberségből mondom, de nagyon hiányzik nekem a te józanul kritikus és a dolgok mögé nyúló jelenléted a magyar boros blogszférából.

A 2009-es Vinuculum Juhfarkot én decemberben ittam utoljára. Engem nagyon emlékeztetett a mi 06-07-es Juhfarkunkra azoknak minden értékével és problémáival. A túlérettséget én nem éreztem terroir bujtatónak, de nekem meglehetősen radikális nézeteim vannak a terroir és az érettség kapcsolatáról. Gyakran hallom azt a véleményt, hogy az extrakt és a cukor elfedik a terroirt. Ugye ezek a teljes (és sokak szerint a túl) érettség technológiai következményei. Néha meg szoktam kérdezni, hogy akkor egy tokaji aszúbor vagy egy szamorodni is fedi a hegyaljai termőhelyet? Vagy Hegyalján elfogadjuk, hogy a magas extrakt és a bőséges maradékcukor az bele tud integrálódni a termőhelyi sajátosság komplex rendszerébe?
Én nem vagyok meggyőződve arról, hogy a termőhelyet csak alacsonyabb extrakttal és kevés maradékcukorral teljesen botritiszmentesen lehet bemutatni. A botritisz szerintem ugyanolyan része a termőhelynek mint a nyuszi amelyik odabogyózik a sorok közé. Az más kérdés, hogy szeretjük-e azt az ízvilágot amit egy botritiszes szőlőből készült vaskos bor ad.

A Bormustrával kapcsolatban nekem is sok kérdésem van. Egy részét javaslat formájában el is mondtam a szervezőknek. Például nagyon jó lenne látni a nevezett borok teljes listáját. Ahogy sokat emelne a mustra hitelességén ha a zsűri tagjai a nevüket vállalva nyilvánosságra hoznák az egyes borokról alkotott véleményüket. Mivel számítógépes rendszeren ment a mustrálás, ennek technikai akadálya nincsen. Én egyértelműen eltolnám a mustra koncepcióját abba az irányba, hogy ez egy lehetőség a termelőknek arra, hogy egy nemzetközi tapasztalatú csapat részletes és korrekt kritikáját kapják meg. Nem olcsó móka a Pannon Bormustrára nevezni, de még mindig lényegesen olcsóbb mint Jamie Goode, Isabelle Legeron, John Szabo és Alder Yarrow kaliberű kritikusok poharába magánúton eljuttatni egy-egy bort és belőlük használható kritikát kicsikarni.

A termelőknek nem egy kaparós sorjegyet kellene látniuk a rendezvényben ami ha bejön akkor kapnak egy kis marketinget, ha meg nem akkor elkapáljuk az eredményt.

csite írta...

Minden terület megszüli a maga válaszát a túlérettség vs. terroir kérdésre.
Nekem inkább a könnyen ihatósággal, és elegancia hiánnyal van gondom az ilyen boroknál. Miközben szép lenyomatai a helynek, ahol születtek.

A bormustrának elküldtem én is egy észrevételeket, ötleteket tartalmazó levelet. Talán jövőre jobbá válik, és kinőhet egy igazán nívós rendezvény belőle.

Balogh Zoltán írta...

Hát igen. Sok évjáratnak kell még megszületni ahhoz, hogy képben legyünk a borvidékeinkhez illő stílust és arculatot illetőleg.

Az biztos, hogy a nagy test és a koncentráltság mindig a jól ihatóság rovására megy. De ugye Wágnert sem a jól fogyaszthatósága miatt tartjuk nagyra.

Szerintem időt kell adni a Bormustrának. Tavaly végre elindult ez a rendezvény a jó irányba, úgy érzem, hogy a szervezők nyitottak voltak a konstruktív javaslatokra. Reméljük, hogy ezen a téren képesek lesznek megtenni a következő lépéseket. Mondjuk ez nehéz érdeksérelmek és konfliktusok nélkül. De a minőség és a hitelesség nem tűr meg túl sok kompromisszumot. Azt hiszem ezt ők is tudják

Varga Bálint írta...

Milyen borhibákat találtál a Varga Rózsakőben?

csite írta...

Kaptam egy kérdés Varga Bálinttól, ami itt nem jelent meg.
"Milyen borhibákat találtál a Varga Rózsakőben?"

A bort két különböző palackból is kóstoltam. Mindkettő egyezett a hőmérsékleten kívül, ezeket írtam fel róluk:
Erős kénesség illatban, amivel talán az oxidáltságot próbálták orvosolni sikertelenül, ami már túlbillent azon a szinten, ami stílusosnak mondható. Savminősége sokat ront élvezeti értékén.

Varga Bálint írta...

A ként reggel megnézzük, nekem nem tűnt fel. Az oxidáltság érdekes kérdés. A Rózsakő reduktív technológiával készült és koextrudált műanyagdugóval zártuk, az oxigénnel való érintkezés a minimumra volt szirítva. Érdekes egyébként, hogy ennek a fajtának a bora már újbor korában aranyos-barnás reflexekkel bír, már újborversenyről is kizárták egyszer "oxidáltság" miatt. A savminőség kifejezést nem ismerem, ha nem tetszett, hát nem tetszett, ez ízlés kérdése.

A rendezvénnyel kapcsolatban egyetértek veled, amennyire profi volt a zsűrizés, a sétáló kóstoló színvonala sajnos nem volt az igazi. Én ott voltam végig, de sokan fel sem jöttek kóstoltatni vagy korábban elmentek. Ennek ellenére nem hibáztatom a többieket, előző nap délben szóltak a szervezők a díjazottaknak, hogy kóstoltatni kell szombat délután. Jelezték ugyan a jelentkezéskor, hogy ne csináljon senki programot erre a szombatra, de a borászok általában nem állatkerti sétával vagy kirándulással töltik a szombatjaikat, hanem vendégeket fogadnak vagy dolgoznak a szőlőben, pincében.

A másik probléma a Gerbeaud felkészületlensége volt. Kaptunk egy hűtőt, ami 4 óra alatt sem tudta lehűteni a borokat. Több asztalra nem jutott (miénkre sem) kiöntő (ill. akinek jutott az is egy cserép borhűtő edényt kapott kiöntő helyett) és vizes kancsó sem. Amikor kértünk, azt mondták, hogy több nincs, osztozzunk meg (!) a mellettünk lévő asztallal.

Varga Bálint írta...

Megmértük a ként: 8g a szabad kénje, elég érzékeny orrod van. :-)

csite írta...

Az oxidáltság megítélésére írtam azt, hogy szerintem túl van azon a szinten (számomra), ami még nem borhiba. A szüretkor, feldolgozáskor is oxidálódhatott akár. A savminőség alatt itt a húzós, metsző savérzetet értem, nem azt mondom, hogy sok, hanem rossz minőségű.
A kénesség nem csak nekem tűnt fel, egy barátom mutatta nekem elsőnek, hogy jól érzi e, jóval utána jutottam csak a standhoz. Ott mindkét kóstolásnál annak éreztem.

Gratulálok, hogy végigcsináltad, remélem a szervezők jövőre tanulnak a hibákból. A levelemre gyorsan reagáltak, és elindult egy beszélgetés. Hátha ..

A Gerbeaud-ot lehet szidni, de nem hinném, hogy az ő saruk a hűtő. Én inkább dicsérném őket a büfében nyújtott teljesítményért.

Ha alkalmam lesz, megkóstolom a Rózsakőt újra.

akov írta...

Hm, érdekes ez a Rózsakő vitátok. Gondolom 8mg a szabad kén, nem 8g!!! Az kicsit sok volna és erősen mérgező is. :)

Amennyiben a bor redukciós, tökmindegy mennyi a szabad kénje. Százféle kénvegyületben kötődhet le a kén, aminek ilyen-olyan illata van. Mennyi a teljes kénje?

Hogyan készült ez a rózsakő? Egészfürtös préseléssel? Vagy ázott picit héjon? Érdekes, hogy egy friss reduktív bornak barnás reflexei vannak. Ilyesmi - bár borász nem vagyok - fenolvegyületek oxidációja miatt nem lehet? (ezeknek ugye ki kéne pottyanniuk erjedéskor... vagy mégsem?)

csite írta...

Nekem héjon áztatottnak tűnt, és maceráltnak a bor.
Már a szőlőben megkezdődhet az oxidációs folyamat, és még utána is bőven van lehetősége a lének az oxigénnel való találkozásra.

Megjegyzés küldése