Oldalak

2010. október 18., hétfő

Déli fény(ecske)

Mindig bízom abban, hogy felbukkan valaki új, újszerű, nagyreményű, ígéretes bortermelő a haza paletta felsőbb régióiba. Ahova, egyfelől könnyű bekerülni, mert kevés olyan bormíves akad, aki évjáratoktól függetlenül, tegyük fel, csak öt éve egyenletes teljesítményt nyújt. Másrészről ennek az elérése a legnehezebb, és a legtöbb tudást, energiát, (pénzt, embert, kapcsolatot) felemésztő dolog. Az ilyen babérokra törő borok megítélésekor viszont még szigorúbbnak kell lenni, miközben a rosszindulatúságnak a megbélyegző terhét is viselni, mert előfordul, hogy nincs fogadókészség az őszinteségre. Majd meglátjuk, mire jutunk. Én pozitívan várom a fejleményeket mindig.

Ritka színként került a szombati főzőcskézés elibe ez a villányi fehérbor. Nem jellemző, hogy a borvidék keresné a vörösön túli életet. Ami fehér készül, azok közül a nagyok korrektül elkészült borai ugranak ki, a többi az majdhogynem háztáji kategóriába sorolható. Bajor Péter Rizling Classic-jai voltak az ezredfordulót megelőzően azok a borok, amelyek nem a mellékvágányon születtek a vidéken. Most pedig, a kereskedelmi forgalomban frissen debütált borról lesz szó.

Rácz Miklós Tamás - diósviszlói Chardonnay 2009
Tiszta, olajos mozgású bor, aminek súlya van a pohárban. Illata friss fehér virágos, grépfrútos, ha sokat tartogatjuk alkoholédes is. A korty elsőre lomha, a maligán édesít, és elfed, már-már temetném, de! Életre kel, meglepően finom savjáték kezdődik, felemeli a bort, szélesen táncoltatja a szájban. Örömteli érezni ezt. Az aromavilága fanyar, szintén a grépfrút héja, a héj alatti kesernyés fehér része, és a hús íze kavarog. Ennél is karakteresebb az kötöttebb (agyagos) talajra jellemző maszatos ásványosság. Utóízében is újra előtör a szesz, égetően távozik.

Szép bor. Rosszabbra számítottam. Utólag viszont azt gondolom, hogy elsőre nem rossz. A kérdés, hogy lesz e folytatás, és az milyen lesz? Technológiailag a bor tökéletesre kezelt, talán nagyon is, kicsit érzelemmentes. Azt érzem, hogy nem volt könnyű kordában tartani, és nem biztos, hogy nem volt jobb állapotában is, amikor bezárható lett volna.

5 megjegyzés:

Balogh Zoltán írta...

Mindig öröm olvasni új termelőkről. Főleg ha a délvidékről jön valaki.

Abban nagyon igazad van, hogy az első időszakban (de később is) kíméletlennek kell lenni a kritikával. Nagyon könnyű beleszeretni a saját bor hibáiba és akkor elveszett az ember.

vinitor írta...

Gratulálunk Miki!
Büszkék vagyunk rád!

Gusztiur írta...

Szinte érzem a kortyot.. BZoli, szeretem az attitűdöd! Norbi, neked meg tessék többet inni, vagy írni!

akov írta...

Kevesen tudják, de a 19. században (pre-filoxéra) Villány (is) a fehérborairól volt híres. Sok rizling (rajnai) készült itt, Németországból hoztak vesszőket.

csite írta...

Anno Bajor Péter próbálkozásai voltak ígéretesek fehér fronton, azóta szinte csak megtűrtnek érződnek a fehér fajták arra. (Persze, akad pár termelő, akire ez kevésbé vonatkozik.)

Megjegyzés küldése