A kilencvenes évek végén, az ezredforduló megfordultam párszor Tökön a régi TSZ romjain alakult pincészetnél. A feltörekvő borászat tiszta, tökéletesen ivásra csiszolt borai népszerű vendégek voltak a poharamban. Nagyobb összejövetelekre kannába töltettem a bort a benzinkútra hajazó folyóbor adagolónál. Ittuk, mint a vizet. Jó sav, gyümölcsösség, alkohol. Se több, se kevesebb. Egy-két tételükön talán a fahordó hosszasabb használata gazdagított. Mai bevásárlásom során belehasított a fejembem, hogy talán ezt keresem. 1200 körüli ára meghódított. Behűtöttem, és elkezdtem iddogálni.
Nyakas Pince Aligvárom 2009 (Budajenői Chardonnay, Irsai Olivért, Rizlingszilváni)
A színe olyan, mint amilyen majd a bor lesz. Halovány sárga, zöldes árnyalattal, patyolat tisztára szűrve. Az illat orbitális, nem változott ahhoz képest sem amire emlékeztem. Stabilan azonosítható, karakteresen, a hozzáadott fajélesztővel irányított vonal. Tropikális (frissebb vonal), édeskés techno Chardonnay, ami alól az Irsai fűszeressége néhol kikandikál. Erre vágytam, meg is kaptam. Az íz sem okoz csalódást. A savak sínre rakva, robognak végig a füves, szalmás ízvilágon. Kifejezetten jó inni, és erre csábít is. Tutti recept szerint készül, akárcsak a kóla. Azt is néha megkívánom, többször talán, mint ezt a stílusú bort. Ettől függetlenül ezt ajánlanám a kezdőknek, akik a borászati technológia képességeit akarják vizsgálni.
A mai kor fiataljainak ízlése megegyezik a tíz évvel ezelőtt kortársaik ízlésével? Vagy miért nem módosítottak a receptúrán? Avagy ez a bor az akkor "beetetett" közönséget célozza meg?
Bejegyzések
4 megjegyzés:
"A színe olyan, mint amilyen majd a bor lesz."
Zseniális. :D
Az emlékek nem halványulnak.
Hmmm... Hasonló indíttatásokból nem hagyok fel Szőke Mátyás látogatásával. Szökségeünk van könnyedebb borokra, persze főleg nyáron, de néha csak úgy, mint Neked. Aztán néha meglepődöm egy-egy komolyabb (tényleg!) tételen, de ez csak tovább szépíti az egészet. Mindenesetre Királyleányka, S Blanc, Veltelini, Irsai: csupa kellemes dolog. A száraz Muscat Ottonel már sajna nincs a repertoárban, igazi kuriózum volt.
Hát, így borozgatunk, és ez suerintem teljesen jól van:-)
Nekem mostanság kevésbé tetszenek Szőkéék borai. Elérték a fejlődésük határát, a paletta már csak szélesedik. Pedig régen megfordultam jópárszor náluk magam is. Bulikra gyakran vittünk lédig félédes Muscatot a csajoknak, magunknak meg szárazat. És feltöltöttük palackos sárdonékészleteinket, amelyek tiszták, ropogósak voltak, és karakteresen technósak.
Számomra továbbra is hiánycikk az egyszerű, jó áru, mindennapi bor.
Megjegyzés küldése