Miért éppen burgonya?

Mindig is szerettem a krumplit. Emlékszem, gyerekkoromban együtt ettem nagyapámmal a vaslábasba zsírral lepirított csíkot (Ami egy krumplistészta, de ne a gránátos kockára gondoljunk ám! Hanem maga a tésztája is krumplis, "vastagra" nyújtott, aztán a kifőzés utána a zsírral kevert főtt, tört krumplival van összekeverve.), frissen vágott erős paprikával. Az ízét soha nem feledtem, mindig vágyakoztam, hogy ezt átéljem.

A kertünk 1/5-ét rendszeresen ezzel vetettük be. Szerettem a kihúzott ágyásba ügyesen belecélozni, aztán rálépni. A '90-s évekig mindig piros (inkább rozé) fajtákat ültettünk. Konkrétan Desirée-t, vagy Ella-t. A legfontosabb az volt, hogy sokáig elálljon, és nagyok legyenek, és rengeteget találjunk a bokra alatt. Ettük mi is, de ha bővebb termés volt, akkor a malacok is kaptak belőle. Üstben megfőztük, az eléjük adtuk.

Változás akkor állt be a fajták terén, amikor szétesett a helyi TSZ, és annak burgonyatermesztő ágát kihasználva odatelepült egy burgonyaszirom gyártó multi. Sárga héjú fajtát ültetett, és mint ahogy az lenni szokott pár év alatt sokak kertjében volt belőle egy-két sor vetve. Más íze volt, krémesebb, zsírosabb érzésű, mint az addigiak. Sütöttük agyba-főbe, ízletes volt. Aztán elkerültem otthonról, és ezzel az új fajtával kiegészülve cserélődött évjáratonként mi kerül a földbe.

Az idő múlásával egyre inkább nyílott ki a gasztronómiai szemem, és azt tapasztaltam különféle éttermekben, hogy mennyi szép, és jó dolog van az ételekben, micsoda örömök forrásai lehetnek ezek. Idővel a tányérra kerülő ételek összetevői egyenként is elkezdtek érdekelni. A sokféle paradicsom, paprika eltérő íz hatása, textúrája mellett a burgonyában is találtam újdonságot bőven. Volt olyan étlap, ahol a burgonya fajtáját is feltüntették! Izgalmasnak tűnt, és azt gondoltam én is tudhatom mi a jó, hiszen otthon is szépen, és jóízűen terem. Addig tartott ez, amíg nem kóstoltam 2-3 fajtát egymás után egy étteremben. Elképesztő különbségek voltak! Én is ilyet akartam enni utána már csak.

Ahogy elindult a hazai éttermekben is az alapanyag keresés, volt olyan közülük, aki magának termesztette a burgonyát. Áttételesen jutott az ő fajtáikból pár szem nekem is. Alig vártuk, hogy földbe kerüljön, és utána növekedjen. Már a szár, és a levélzet is nagyon eltérőnek mutatkozott. Amikor felszedtük boldogok voltunk, mert szépen termett, és megkóstolhattuk. Hihetetlen jó élmény volt először a saját Amandine-t enni, az egészet csak az lombozta le, hogy kétevésnyinél többet nem mertünk enni belőle, mert nem maradt volna visszaültetendő gumó. Így csak bevillant, hogy milyen is lehetne, ha ..

A következő év viszont úgy alakult, hogy a szomszédunk odaadta a kertjét használatra, mert ő a portáján csak kereskedelmi tevékenységet folytat, nem lakik ott. Mindenki jól járt ezzel, neki nem kell gondoznia, mi pedig belevághattunk a burgonyázásba. Hirtelen jött az egész, pörögtek a napok, kerestem a forrást, honnan is szerezhetnék be Amandine-t. Aztán megtudtam, hogy mások a bretagne-i Quimper-ben székelő Germicopa-tól szerzik be a vetőmagot. Megkerestük őket, de nem igazán voltak segítőkészek. Annyit azért közöltek velünk, hogy van Magyarországon kapcsolatuk.

Itt jött be a képbe Bédai Katalin, a burgonya.hu tulajdonosa, aki vetőmag kereskedő. Azaz profi. Nem fűztem sok reményt ahhoz, hogy pár mázsa vetőmaggal ő majd vesződik, amikor kamionnyi áru az a mennyiség, amivel érdemes foglalkozni. Az élet viszont megcáfolt. Ezúton is szeretném megköszönni azt a segítőkészséget, amivel lehetővé tette, hogy immár második éve minőségi vetőmaghoz jutottunk!

Visszaugorva az első nagyobb terület beültetéséhez. Lett vetőmagunk! Igaz, nagy választék már nem volt. Ehhez januárban már le kell adni a rendelést, de Amandine-t, és Charlotte-t azért sikerült a földbe dugnunk. Öntözőrendszert építettünk ki hozzá, motoros permetezőbe ruháztunk be, és megkezdtük a munkákat. A csalánleves, Hungavit P-s növénykondicionálás, a gondos talajmunka, a mindennapos öntözés meghozta gyümölcsét, szépen virágzottak a sorok. Egy darabig azt hittük sikerül megóvni az ültetvényt "bio" módon is, de sajnos a rutintalanságunk vagy a fene tudja mi miatt, kellett használnunk szintetikus szert is. Bevalljuk. A termés gyönyörű lett, és egészséges. Annyi technológia probléma akadt csak, hogy július végén kellett felszedni a termést. A legnagyobb melegben. Megfelelő hűtés nélkül nem bíztunk a burgonya tartósságában. Megemlítem még itt, hogy újburgonyát nem is szedtünk fel belőle, annyira nem tudtam miként növekszik, terem.

Felszedtük a bőséges termést, és utána jött a másik technológiai tudatlanságból adódó "pofon". Molnár B. Tamás elmondása szerint az Amandine-t a franciák kisebb tojás méretűként fogyasztják. Mi erről lecsúsztunk. A tervem az volt, hogy a hazai csúcséttermeknek felajánlom a termést. Azt hiszem, nem hagytam ki senkit sem a budapestiek közül. Beadtam a mintákat, és vártam, hogy rendeljenek. Volt, ahonnét semmi visszajelzést nem kaptam, volt, aki sokadszorra sem készítette még el a vitt mintát. De! Miguel Rocha Vieira, a Costes akkori, és jelenlegi séfje azt mondatta, tovább kell csinálnunk. Amikor egyik délután bevittem neki a konyhára  a mintát, már a kezemben levő zsákban felismerte az Amandine-t. Tetszett neki küllemre. Azt mondta kipróbálja. Tessenek figyelni! Másnap reggel hívtak és elmondta, hogy ötféleképpen elkészítette és tetszett a minősége! Jól esett. Annak ellenére, hogy nem rendeltek belőle.

Kicsit le is törtem, hogy nem sikerült a megcélzott helyeknek értékesíteni. Egy vidéki étteremnek tudtam csak eladni két zsákkal. Eltelt egy kis idő, amikor magánszemélyek kezdtek érdeklődni a burgonya iránt. Ebben nem kis szerepe volt Annának, és Eszternek akik népes olvasó táborral rendelkeznek. Nekik, és az olvasóiknak hihetetlen nagy köszönettel tartozom. Nélkülük óriási anyagi bukás lett volna az év.

Annyi viszont kiderült a maradékból, hogy a nem tökéletes tárolási körülmények ellenére, meglehetősen jól viselte mindkét fajta a tárolást. Tavasszal a lecsírázott gumók még jól tartották magukat, amíg meg nem ettük az utolsó szemig.

Idén jó előre tudtuk mit szeretnénk ültetni, és mennyit. Időben leadtuk a rendelést, és Bédai Katalin segítségével sikerült öt fajtát beszereznünk. A tavaszi ültetés elhúzódott a tél hosszúsága miatt, de a jó idők beálltával arra számítottunk, hogy az első újburgonyának valót május végén már kiszedhetjük. Az ismert időjárási körülmények miatt ez nem jött össze, most kezdtük felszedni. A növényvédelemben sem jártunk sikerrel idén sem. A bio védőszer kijuttatása nem bizonyult elég hatékonynak a későbbi ültetésekben, így ott ismét a szükséges legkisebb mértékben használtunk szintetikus védőszert.

Itt járunk most. Szép új burgonyáink vannak, amik vevőre várnak.