2010. május 21., péntek

Öregek a teraszon

Ha jól emlékszem, a múlt havi Bortársaság hírlevélben akadtam rá a borra. Két tucat palack jutott a hazai kereskedőnek a borból. Mégse egy Unico ára, így bátrabban közelítettem felé. Hatvani bortárs beszerezte, elosztottuk az árát is ketté, meg a palackot is, nagyjából. Sokat nem beszéltünk a borról, inkább csak szürcsölgettük, ízlelgettük. Azt láttam a fehérborivó arcán, hogy ezt jól befogadja a szervezete. Elégedetten hümmög. Ja! Gondoltam magamban, ezt én is szívesen innám bármikor. A nyolcezres klubár nem teszi a mindennapok borává, de a hazai vörös világban erősen üti a mezőnyt a csúcsig bezárólag. Miért is gondolom ezt?



Alvaro Palacios birtok kb. másfél éve bemutatkozott "személyesen" is a Festetics palotában, ha valaki még emlékszik rá. Itt jártak a Terroirclub és a Renaissance des Appellations közös rendezvényén. Még nem túrtam elő az akkori jegyzeteimet, és csak dereng, hogy kóstoltam náluk, de maradandó élménnyel akkor nem távoztam.
Ez a palack viszont meggyőzött!

Alvaro Palacios Les Terrasses 2007:
Már a kitöltéskor izgalmas illatok lebbennek fel. Talán nem is az izgalmas a jó szó rá. Hanem a kifinomult, elegáns. Ami nem tolakszik, nem akar sok lenni, sokrétűségével hódít inkább. Melegség árad belőle, és édesség, ami nem gejl. Keserű csoki, finom hordófűszerek hoznak egzotikus hangulatot, de picit sem bazárit! Minden csak módjával bukkan elő, és szépen sorjában. Nincs lökdösődés. A szájban sincs megmagyarázandó zabolátlanság, meg potenciálígéret, hogy majd öt év múlva besimul. Közepes intenzitással fogja meg az ízlelőbimbókat, aztán elindul felfelé komótosan, kinyílik, és hosszan fennmarad. Az elmúlást nem is érzékelni, mert az agyban akkora boldogsághormon dózis tombol. A tannin puha, porózus felszínű (nem darabos!), és mértékletesen teszi nehézzé a kortyot. Túlérett, bordóhéjú gyümölcsök kóvályognak, az érleltségből jövő aromák visszafogottak. A sav bámulatosan illeszkedik (határozza meg) a bor karakterisztikáját. Ásványossága a sós-édes váltakozásából áll, és rétegenként lefejthető élményt ad.


Ez a bor is iskolapéldája annak, hogy az idősebb szőlőtőkékről születő borok mennyire arányosak tudnak lenni. Nincs semmi kiugró mutatójuk, csak a rétegek, a tömörség érzésével kábítanak el. Nem akarnak orrbavágni, szájat letépni, savakkal a szájban kergetőzni. Megfontoltan haladnak, és biztosan célba érnek.


Nagyobb térképre váltás

4 megjegyzés:

petra írta...

HÚ de jó leírás! :)

Névtelen írta...

Nekem is tetszenek a leírásaid, kellően plasztikusak, abszolút elképzelhető, hogy milyen érzeteket vált ki a szájnyálkahártyán. Kár, hogy ritkán lehet olvasni..
drbarta

csite írta...

Dokikám! Egyelőre, ennyi fér ki a csövön, ami izzadságtól mentes. :)))

Névtelen írta...

Azt véletlenül se szeretném, ha a leírásokból izzadtságot is ki lehetne szagolni:))
drbarta

Megjegyzés küldése