Elegance

Azt terveztem, hogy még karácsony előtt élesítem ezt az írást, aztán elutaztunk Erdőbényére, hogy ott töltsük a január elejéig tartó időt. Az internet szűkös sávszélessége miatt viszont nem volt igazán kedvem bütykölni a blogot.

Így most utólagosan kívánok az új évre jó egészséget mindenkinek!

Karácsony előtt (is) egy nappal kóstoltam az (most már) elmúlt év, egyik számomra meghatározó borát.

Királyudvar Lapis Furmint 2008

Erős, sárga színű, zöldes bevillanásokkal. Elsőre birs, vilmoskörte befőttre emlékeztető illatok, ami a hordóból jövő finom fűszeresség egyik hatása lehet. Aztán olyasféle édes, virágosság is felszínre tör, mint amilyet az apró szulák orra szippantásakor érezni. A dűlőre jellemző banános (az, amelyik még nem teljesen érett) jelleg sem maradhat ki. Szájba véve a bort hihetetlen kellemes ingerek érik a szájat. Mint ha apró üveggyöngyöket kergetne a nyelvünk, annyira csiszolt a bor felülete, és annyira tömör érzetű. A savérzet "tökéletes", kerek, és mindig egyensúlyban tartja a bort, amely az édességével folyamatosan pengeélen táncol. Játszik az érzékszerveinkkel, elhiteti, hogy átbillen, aztán mégsem. Ez a billegés folyamatos izgalomban tartja érzékszerveinket, mint kötéltáncos a cirkusz közönségét. Igazi örömbor, a legnagyobb pillanatok igazi kísérője.

A bodrogkeresztúri Lapis-dűlő dél délkeleti fekvésű, impozáns látványt nyújt a 37-es főútról. A dűlőből származó szőlőkből igazán karakteres borok születnek. Breitenbach pince, Demeter Zoltán, Királyudvar és Szepsy boraiban (akiket többször kóstoltam) ugyanaz a közös nevező. A banános hangulat, a kerek, üveges érzetű savérzet, ami egyedien azonosítja a termőterületet. Az első borok között javaslom mindenkinek, aki a dűlők egyediségét keresi.