Alaplé

Bakonyi Csavargó 2011

Vannak napok, mikor csak a mámorra vágyunk.
Érzelemmentesen, csak a hatásra várunk.
Emeljük a poharat, töltjük a bort.
Érezzük a zsibbadást, így van ez jól.

Balatoni kékfény

Homola Kékfrankos 2011

Kísérleti tétel, alig pár száz palack készült.
Ha van az írásnak hatása, talán készül majd több is.
Régen ittam ennyire jól iható, tiszta vörösbort.

A mi kutyánk kölke

Orsolya Zweigelt 2006

Szeretem Orsolyáékat.
A boraikat is.
Főleg a vöröseket.
A fehéreknél mint ha mindig elcsúszna a dolog valahol.

Pannon Bormusta Közönségnap - 2012

Az idei bormustra lebonyolítását kezébe vevő Szigetes csapat megfelelő garanciának tűnt arra, hogy egy sikeres dolog fog születni a rendezvényből, az előző évek megosztó véleményei után. A gálaebédre sajnos nem jutottam el, csak az utolsó percekben átadott különdíjak átadását kukkolhattam az egyik ajtóból. A Gerbeaud-ház aula-szerű terme, és konyhája tökéletesen illik a legnívósabbnak vélt hazai boros rendezvényhez. A fenti termekben lebonyolított sétáló kóstolók pedig szintén remek délutánt vetítettek előre.

Déli fény(ecske)

Mindig bízom abban, hogy felbukkan valaki új, újszerű, nagyreményű, ígéretes bortermelő a haza paletta felsőbb régióiba. Ahova, egyfelől könnyű bekerülni, mert kevés olyan bormíves akad, aki évjáratoktól függetlenül, tegyük fel, csak öt éve egyenletes teljesítményt nyújt. Másrészről ennek az elérése a legnehezebb, és a legtöbb tudást, energiát, (pénzt, embert, kapcsolatot) felemésztő dolog. Az ilyen babérokra törő borok megítélésekor viszont még szigorúbbnak kell lenni, miközben a rosszindulatúságnak a megbélyegző terhét is viselni, mert előfordul, hogy nincs fogadókészség az őszinteségre. Majd meglátjuk, mire jutunk. Én pozitívan várom a fejleményeket mindig.