Oldalak

2012. augusztus 27., hétfő

Balatoni kékfény

Homola Kékfrankos 2011

Kísérleti tétel, alig pár száz palack készült.
Ha van az írásnak hatása, talán készül majd több is.
Régen ittam ennyire jól iható, tiszta vörösbort.

A színe tökmindegy, este ittuk, gyertyafénynél. Barnás árnyalat biztos nem volt benne, mert fiatal is volt, meg hibáktól mentes. Így biztosan a kékfrankosra jellemző lilás-bordós árnyalatban úszott. Az illata bozsolés (nem a joghurtos-fajélesztős vonalra gondolok) gyümölcsbomba. Benne finom fűszeresség a hordótól, ami még nem tökéletesen integrálódott, de csak hozzáad, gazdagít, nem keretez. Életteli, de csípés nélküli savak ringatják az aromákat. A tannin puha, és nem tolakszik soha az előtérbe, a fekete szedres, meggyes ízeket mélyíti csak.
A bor alkotórészenként semmiben sem nyújt kiemelkedőt, szerencsére egyben kóstoljuk, így igazán örömünk lehet benne. Ritkán születik ennyire jó arányú bor, amelyet nem kell órákig elemezni, hogy inni tudjuk.
Talán a gazdát is gondolkodóba ejti a következő palack.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Norbi!

Örülök, hogy végre felébredtél Csitenorbika álmodból és újra írsz. Már nagyon hiányzott ez a magyar boros blogszférában oly ritka, hozzám közel álló stílus. Derűs, mint maga az Ember, aki írta és még értem is!:-)
Remélem nem nagyon ijesztettem rád és nem hagyod abba!
Köszönettel,
lb.

Megjegyzés küldése