Öregek a teraszon

Ha jól emlékszem, a múlt havi Bortársaság hírlevélben akadtam rá a borra. Két tucat palack jutott a hazai kereskedőnek a borból. Mégse egy Unico ára, így bátrabban közelítettem felé. Hatvani bortárs beszerezte, elosztottuk az árát is ketté, meg a palackot is, nagyjából. Sokat nem beszéltünk a borról, inkább csak szürcsölgettük, ízlelgettük. Azt láttam a fehérborivó arcán, hogy ezt jól befogadja a szervezete. Elégedetten hümmög. Ja! Gondoltam magamban, ezt én is szívesen innám bármikor. A nyolcezres klubár nem teszi a mindennapok borává, de a hazai vörös világban erősen üti a mezőnyt a csúcsig bezárólag. Miért is gondolom ezt?

Óvörös(ke)

			Ajándékba kaptam a bort. Tudták, hogy szeretem. Gondolták, hoznak "valami" jobbat. Sörösök, na! Meg a borban sem mélyedtek el nagyon. Semmi gond sincs ezzel. Magamtól nehezen nyúlnék ma már ezért a palackért. Elég a vendégségekben megszerzett benyomás. Még ha "Magyarország kedvenc borászata" cím birtokosa is a vállalkozás. Amikor még ebben a kategóriában lubickoltam, akkor is valamiért a kimúlt Egervin Debrői Cuvée-jét ittam. Boldog idők. A bor kifejezetten olcsónak számít ma. 605 Ft-ért elhozható az online boltból, ahol a hátcímke tartalma teljes terjedelmében olvasható.