Zsilett

Royal Tokaji - Áts Cuvée 2011

A tarcali csárdában.
Mostanában az járja.
Megy a Royal borásza.

Nem is hír ez így ma már.
Fut a családi gazdaság.
Hamarosan debütál.

Mi lesz most a küvével?
Amit oly jól kiművelt!
Palackba zárva vár reánk.
Azt írj a fácséján.

Weingut von Racknitz, a riesling.hu jóvoltából

Talán még márciusban kaptam egy levelet Peter Klinglertől. Elsőre nem ugrott be ki ő, aztán eszembe jutott, hogy a borwerk.de -t csinálja. Izgalmas kóstolóra invitált, ahol személyesen majd a borász mutatja be a borait. A vulkáni hamu miatti utazási nehézség miatt az esemény egy hónapot csúszott, így május utolsó hétfőjén gyűlt össze a hazai borírók egy csapata és én.

Öregek a teraszon

Ha jól emlékszem, a múlt havi Bortársaság hírlevélben akadtam rá a borra. Két tucat palack jutott a hazai kereskedőnek a borból. Mégse egy Unico ára, így bátrabban közelítettem felé. Hatvani bortárs beszerezte, elosztottuk az árát is ketté, meg a palackot is, nagyjából. Sokat nem beszéltünk a borról, inkább csak szürcsölgettük, ízlelgettük. Azt láttam a fehérborivó arcán, hogy ezt jól befogadja a szervezete. Elégedetten hümmög. Ja! Gondoltam magamban, ezt én is szívesen innám bármikor. A nyolcezres klubár nem teszi a mindennapok borává, de a hazai vörös világban erősen üti a mezőnyt a csúcsig bezárólag. Miért is gondolom ezt?

Bácsi Zoliék bora és az Inter-Barcelona

Vannak emberek, akikkel a barátsághoz elég egy elkapott szál. Aztán, onnantól kezdve, ha nem találkozunk hosszú ideig, akkor is onnan tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Bácsi Zolit se tudom, mióta ismerem, de azt igen, hogy a gondolataink közösek, és a bor szeretete erősen összeköt bennünket. Tavaly, november 14-én nyomta a kezembe az első palackozott borát. Idáig pihentettem, vártam az alkalmat, hogy kivesézzem.

Ma este, vacsorára

Az úgy volt, hogy tegnap piacoltam, és Józsitól öt érlelt húsdarabbal értem haza.Aztán, mégsem ettük meg, mert nem akartuk kihagyni a nagyobbik gyermeket, aki edzésre indult. Ma viszont rácuppantunk. Déltől tányéron pihent, szobahőn várta a sorsát. Mi is vártunk rá, annyira szépen márványos volt.

Sorvezetők

Két hete történtekről írok most. Volt ideje ülepednie a dolgoknak. Átbeszéltük többször is az akkori élményeket. Ennek ellenére a fény nem halványult egy kicsit sem, inkább csak tisztult, és fixen a horizontra került. Két birtok boraiból tartottunk kóstolót. A Loire-völgyében található Domaine Huet l'Echansonne volt az egyik, a másik a tarcali Királyudvar. Közös pont a két birtokban a tulajdonos, Anthony Hwang személye. Még erősebb kötőelem az általa megvalósítani kívánt filozófia a borokkal kapcsolatban. Az utóbbi pár évben megkezdett munka gyümölcsét a végén értékelem. Jöjjenek a borok, amin keresztül láthatunk!

Három bort hozott Köpcös

Három bort hozott Köpcös, hogy sürgősen kellene pár sort írnom az egyikről, de nézzem meg a többit is. Rühellem az ilyen kényszerű kóstolásokat, kizökkentenek a kerékvágásból, és nehezebbé teszik a reális értékelést. Ilyenkor próbálok belőni egy időtartamot, ami alatt kivesézem a bort, és megfelelő "lelki állapotba" hozni magam. Minden bor megérdemli a teljes figyelmet, nem tudhatjuk milyen tapasztalással leszünk gazdagabbak. A rövidke írás végére kiderül, sikerült e valamit leszűrnöm.

Én és a Magnum

A kifejezetten jutányos áron kínált belépőjegy, az ismertebb borászatok részvételének következtében megtelt az ELTE Gömb aulája szombat délután. A hely remek helyszínnek bizonyulna komoly kóstolókra is, tágas, jól levegőztethető, és világos. Itt másra volt hangszerelve, de jól látta el feladatát.
A közönség javarészt fiatalokból állt, de természetesen a háromszáz fős  - mindenhol megjelenő - mag is képviseltette magát. Nagy pozitívum volt, hogy kevés ember lőtte túl magát illatokkal, és szalonspicces állapoton túl sem sokan jutottak. Na, de mit is tapasztaltam!? Felsorolásszerűen, és csak pár jellemző szóban a borokról. A konzekvenciákat egy másik írásban próbálom majd megosztani.

Elegance

Azt terveztem, hogy még karácsony előtt élesítem ezt az írást, aztán elutaztunk Erdőbényére, hogy ott töltsük a január elejéig tartó időt. Az internet szűkös sávszélessége miatt viszont nem volt igazán kedvem bütykölni a blogot.

Így most utólagosan kívánok az új évre jó egészséget mindenkinek!

Karácsony előtt (is) egy nappal kóstoltam az (most már) elmúlt év, egyik számomra meghatározó borát.

Fű helyett

Szerencsére, fut mostanság Légli Géza szekere. Sokat tett érte, és a testvéri árnyékból kibújva keresi saját útját. Nem régóta ismerem őt. Ennek ellenére, meg van az a bizalom iránta, amitől úgy érzem, picit "barátok" lettünk. Hiszek abban, amit tesz! Pedig még a pincéjében sem jártam, de annyi információt kapok tőle, róla, hogy szinte e nélkül is érzem, mi minden történik ott. Jövő évi fogadalmaim egyike, hogy meglátogatom. Biztosan jó lesz majd.
Most egy olyan boráról írok pár sort, amit nagyra tart(anak). Rögtön elárulom, hogy nekem is tetszik. De! Sok lépcsőfok van még felfelé, hogy olyan bor szülessen, mint amilyen ez igazán akar lenni.

Óvörös(ke)

			Ajándékba kaptam a bort. Tudták, hogy szeretem. Gondolták, hoznak "valami" jobbat. Sörösök, na! Meg a borban sem mélyedtek el nagyon. Semmi gond sincs ezzel. Magamtól nehezen nyúlnék ma már ezért a palackért. Elég a vendégségekben megszerzett benyomás. Még ha "Magyarország kedvenc borászata" cím birtokosa is a vállalkozás. Amikor még ebben a kategóriában lubickoltam, akkor is valamiért a kimúlt Egervin Debrői Cuvée-jét ittam. Boldog idők. A bor kifejezetten olcsónak számít ma. 605 Ft-ért elhozható az online boltból, ahol a hátcímke tartalma teljes terjedelmében olvasható.

A sógorok kereskedőházából egy kék zweigelt

A bor termőhelye Burgenland, egészen pontosan Andau, a határ mellett közvetlenül.

A pincészet névadója a Lenz-Moser művelési mód atyja. A művelésmódra jellemző a magasan (1,2m-1,4m) található termőkar, a széles sorköz (3m), az 1,2m-es tőtáv, és hogy kevesebb kötözési munkát igényel. Az egy tőre jutó tenyészterület 4m² körüli, ami nagyobb terhelési lehetőséget hordoz magában.

Ami érdekeség még a borpincészetről, hogy a Traubisoda védjegy hozzá köthető.
És akkor a borról:

Pár pohár mozi után

Miután megnéztük a remek francia komédiát, az "Isten hozott az Isten háta mögött"-címmel,  a ködös estében egy kis sétával beugrottunk a Borbíróságra, ahol a következőkkel melengettük magunkat.

Rajnai rizlingek sora

A Terroir Club rendezvényén beneveztem a rajnai sorra. Kiváncsi voltam, miként fér meg a két stílus egymás mellett. Mármint a magyar termelésű, érlelésű, és a német, a fajta igazi óhazája. Konklúzió a végén.