Fű helyett

Szerencsére, fut mostanság Légli Géza szekere. Sokat tett érte, és a testvéri árnyékból kibújva keresi saját útját. Nem régóta ismerem őt. Ennek ellenére, meg van az a bizalom iránta, amitől úgy érzem, picit "barátok" lettünk. Hiszek abban, amit tesz! Pedig még a pincéjében sem jártam, de annyi információt kapok tőle, róla, hogy szinte e nélkül is érzem, mi minden történik ott. Jövő évi fogadalmaim egyike, hogy meglátogatom. Biztosan jó lesz majd.
Most egy olyan boráról írok pár sort, amit nagyra tart(anak). Rögtön elárulom, hogy nekem is tetszik. De! Sok lépcsőfok van még felfelé, hogy olyan bor szülessen, mint amilyen ez igazán akar lenni.

Óvörös(ke)

			Ajándékba kaptam a bort. Tudták, hogy szeretem. Gondolták, hoznak "valami" jobbat. Sörösök, na! Meg a borban sem mélyedtek el nagyon. Semmi gond sincs ezzel. Magamtól nehezen nyúlnék ma már ezért a palackért. Elég a vendégségekben megszerzett benyomás. Még ha "Magyarország kedvenc borászata" cím birtokosa is a vállalkozás. Amikor még ebben a kategóriában lubickoltam, akkor is valamiért a kimúlt Egervin Debrői Cuvée-jét ittam. Boldog idők. A bor kifejezetten olcsónak számít ma. 605 Ft-ért elhozható az online boltból, ahol a hátcímke tartalma teljes terjedelmében olvasható.

Korosodó francia dáma utolsó tánca

Fogok majd egy bővebb írást is készíteni arról, miként is jutottunk el oda, hogy jó pár mázsa Amandine burgonya eladásával kelljen most még vesződnöm. A lényeg viszont az, hogy vevőt találjak a meglévő készletre. Reménytelennek tűnik, hogy az egész elmenjen. Az augusztus elejei szedés miatt, mára már kezd veszíteni eredeti feszességéből, de az íze, még mindig fenomenális.