Mindig bízom abban, hogy felbukkan valaki új, újszerű, nagyreményű, ígéretes bortermelő a haza paletta felsőbb régióiba. Ahova, egyfelől könnyű bekerülni, mert kevés olyan bormíves akad, aki évjáratoktól függetlenül, tegyük fel, csak öt éve egyenletes teljesítményt nyújt. Másrészről ennek az elérése a legnehezebb, és a legtöbb tudást, energiát, (pénzt, embert, kapcsolatot) felemésztő dolog. Az ilyen babérokra törő borok megítélésekor viszont még szigorúbbnak kell lenni, miközben a rosszindulatúságnak a megbélyegző terhét is viselni, mert előfordul, hogy nincs fogadókészség az őszinteségre. Majd meglátjuk, mire jutunk. Én pozitívan várom a fejleményeket mindig.
Ritka színként került a szombati főzőcskézés elibe ez a villányi fehérbor. Nem jellemző, hogy a borvidék keresné a vörösön túli életet. Ami fehér készül, azok közül a nagyok korrektül elkészült borai ugranak ki, a többi az majdhogynem háztáji kategóriába sorolható. Bajor Péter Rizling Classic-jai voltak az ezredfordulót megelőzően azok a borok, amelyek nem a mellékvágányon születtek a vidéken. Most pedig, a kereskedelmi forgalomban frissen debütált borról lesz szó.
Rácz Miklós Tamás - diósviszlói Chardonnay 2009
Tiszta, olajos mozgású bor, aminek súlya van a pohárban. Illata friss fehér virágos, grépfrútos, ha sokat tartogatjuk alkoholédes is. A korty elsőre lomha, a maligán édesít, és elfed, már-már temetném, de! Életre kel, meglepően finom savjáték kezdődik, felemeli a bort, szélesen táncoltatja a szájban. Örömteli érezni ezt. Az aromavilága fanyar, szintén a grépfrút héja, a héj alatti kesernyés fehér része, és a hús íze kavarog. Ennél is karakteresebb az kötöttebb (agyagos) talajra jellemző maszatos ásványosság. Utóízében is újra előtör a szesz, égetően távozik.
Szép bor. Rosszabbra számítottam. Utólag viszont azt gondolom, hogy elsőre nem rossz. A kérdés, hogy lesz e folytatás, és az milyen lesz? Technológiailag a bor tökéletesre kezelt, talán nagyon is, kicsit érzelemmentes. Azt érzem, hogy nem volt könnyű kordában tartani, és nem biztos, hogy nem volt jobb állapotában is, amikor bezárható lett volna.
 

 
 

 
 Bejegyzések
Bejegyzések
 
 
5 megjegyzés:
Mindig öröm olvasni új termelőkről. Főleg ha a délvidékről jön valaki.
Abban nagyon igazad van, hogy az első időszakban (de később is) kíméletlennek kell lenni a kritikával. Nagyon könnyű beleszeretni a saját bor hibáiba és akkor elveszett az ember.
Gratulálunk Miki!
Büszkék vagyunk rád!
Szinte érzem a kortyot.. BZoli, szeretem az attitűdöd! Norbi, neked meg tessék többet inni, vagy írni!
Kevesen tudják, de a 19. században (pre-filoxéra) Villány (is) a fehérborairól volt híres. Sok rizling (rajnai) készült itt, Németországból hoztak vesszőket.
Anno Bajor Péter próbálkozásai voltak ígéretesek fehér fronton, azóta szinte csak megtűrtnek érződnek a fehér fajták arra. (Persze, akad pár termelő, akire ez kevésbé vonatkozik.)
Megjegyzés küldése