Déli fény(ecske)

Mindig bízom abban, hogy felbukkan valaki új, újszerű, nagyreményű, ígéretes bortermelő a haza paletta felsőbb régióiba. Ahova, egyfelől könnyű bekerülni, mert kevés olyan bormíves akad, aki évjáratoktól függetlenül, tegyük fel, csak öt éve egyenletes teljesítményt nyújt. Másrészről ennek az elérése a legnehezebb, és a legtöbb tudást, energiát, (pénzt, embert, kapcsolatot) felemésztő dolog. Az ilyen babérokra törő borok megítélésekor viszont még szigorúbbnak kell lenni, miközben a rosszindulatúságnak a megbélyegző terhét is viselni, mert előfordul, hogy nincs fogadókészség az őszinteségre. Majd meglátjuk, mire jutunk. Én pozitívan várom a fejleményeket mindig.

Hetedhét pásztortüzek - 2010

Jövő hét végén, azaz 2010. szeptember 25-én este újra tüzek gyúlnak majd az erdőbényei dűlőkben. Az este beköszöntéséig sokféle zenés programot hallhat, láthat az ellátogató. A pálinka iránt érdeklődőknek Pelle László tart majd érdekes előadásokat. Az étkeket a blogszférából is ismert arcok készítik. Úgymint Lila füge (Dóra), Malackaraj (Anna), Chili&vanilia (Zsófi), és a már majdnem helybéli Fűszeres Eszter. Akik a borokat nem csak kóstolni szeretnék, azok verbálisan is kielégíthetik magukat a Művelt Alkoholista furmint szimpóziumán, ahol magam is részt veszek. A jó levegő szerelmesei, a gombák kedvelő, a nyugalomra vágyók is megtalálhatják azt, amit keresnek, ha ellátogatnak.

Találkozzunk akkor ott!


(aki elolvassa ezt az írást, és tudja a kulcsszót, hogy Toplec, és odajön hozzám és mondja, azt vendégül látom egy pohár borra a szimpózium után!)

Borfesztivál

helyett

Pár év után rávettem magam, hogy fellátogatok a várban zajló eseményre. Nem igazán a borok miatt, hanem a hangulatért, és a bandázásért. A csütörtöki felmenetel nem jött össze, a mait (péntekit) meg amiatt hanyagolom, mert Erdőbényén tartom a gumicsizmám.
Így esőprogramként itthoni borozást javasoltam. Az első bornál járunk, gondoltam, amíg a gyermekek alvási ceremóniája zajlik, addig kezemben a pohárral írok róla. Illendőnek is tartom az írást, mert még egy téli vacsorán adtak a kezembe két palackot a vendéglátó borászatok, én meg talán ígértem is pár sort róluk. A fehér borról remélhetőleg még említést teszek, de a vörös leírásának most nekilátok.

Szeptemberi ajánló

Felhívom a szíves figyelmét mindenkinek arra, hogy a jövő hét végén Blogkóstoló!

Két héttel utána, Erdőbényén: Hetedhét pásztortüzek!

(a képekre kattintva eljuthatunk a programok oldalára)

Retro

Hétfőn valahogy rámtört a borivási vágy. A legrosszabbak közül való, amikor tudom, hogy mit akarok inni. Nyitogattam szorgalmasan a palackokat könnyednek remélt fehéret, olcsó ivósbort, terroir alapú vöröset. Egy se esett jól igazán, formában sem voltak, de nem is azt hozták, amit kívántam. Szégyellem kicsit, de nosztalgiahullám tört rám. A kezdeti idők tartályos, fajélesztős, szénsavas, friss borát kívántam. Most, amikor ezeket a sorokat írom, beteljesülve ülök már a monitor előtt. Önelégülten, és bambán. Örömre semmi ok, de sírásra se vetemedek. Semleges vagyok, mint a bor, amit iszok.